Jól sejti a gyanútlan mozinéző: nem csupán azért „Melegkonyha” a cím, mert meleg ételeket készítenek benne. Egy újabb spanyol melegfilm jutott el kishazánkba, melyet a számunkra jól ismert Cirko-Gejzír mozi tűzött műsorára, s minden esély megvan rá, hogy a melegközösség népszerű filmje legyen. Adott hozzá minden: néhány érdekes figura, zaklatott lelki életű melegek és heterók egyaránt, spanyolosan fűtött hangulat, többszörösen zavaros gyerek-szülő viszony, coming out-problémák, na meg természetesen a címadó madridi Melegkonyha.
Maxi (Javier Cámara) meg van győződve róla, hogy tökéletes az élete: mesterszakács és egy sikeres madridi étterem tulajdonosa, homoszexualitását nyíltan vállalja. Legfőbb elve, hogy ételeivel ne csupán jóllakassa vendégeit, hanem érzéki örömökhöz juttassa a betérőket. Rendezett élete azonban hamarosan teljesen felborul. Meghal korábbi felesége, akivel annak idején látszatházasságot kötött, s a tőle született gyerekeket soha nem is látta. A 15 éves Edu (Junio Valverde) és a 6 éves Alba (Alejandra Lorenzo) így hozzá költöznek. Mindeközben a munkahelyén is állandó problémák vannak; meg van áldva a beosztottjaival. A túlhajszolt munka mellett ápolgatnia kell a férfiaktól megcsömörlött, szexmániás hosztesze, Alex (Lola Duenas) lelki életét, az alkoholista pincérével, Ramiróval (Fernando Tejero) kerül állandóan összetűzésbe, szakácsnője bármikor szülhet, s ráadásul éppen a Michelin kritikusát várják az étterembe, hogy csillagával minősítse őket. Ráadásul egy csinos argentin futballista, Horacio (Benjamín Vicuna) költözik a szomszédjába, s kolléganőjével együtt belehabarodik. Mindez arra készteti, hogy újragondolja az addigi életét.
A helyzet akkor kezd bonyolódni, mikor kiderül, hogy a futballistának nem a rágerjedt Alex tetszik, hanem Maxi. Horacio, aki kamasz focisták (többek között Edu) edzőjeként és televíziós műsorvezetőként dolgozik, coming out-problémákkal küzd. Félti karrierjét, miközben teljesen beleszerelmesedik Maxiba. És ott vannak természetesen a gyerekek. A kis Alba még könnyebben kezelhető problémának tűnik Maxinak, csak az esti mesék borítják ki az idegeit, mivel a kislány mindig zavarba ejtő részletkérdésekkel bombázza. Edu azonban nehezebb dió. Természetesen lázadó korban van, s kifejezetten gyűlöli az apját: nemcsak azért, mert születésük óta rájuk sem nézett, hanem azért is, mert meleg. Kapcsolatuk főleg akkor mérgesedik el, mikor Edu megtudja, hogy apja az edzőjével él kapcsolatban. Maxi igyekszik az elvárásoknak megfelelni. A gyereknevelés nem egyszerű feladat, még szülei segítségét is kéri, akikkel azonban melegsége miatt évek óta megszakított minden kapcsolatot. A nagyszülők azonban nehezen elviselhető légkörben élnek, s állandóan fiuk melegségéről panaszkodnak, míg a nagyapa buziviccekkel szórakoztat mindenkit. Edu így lassan rájön, talán apja nem is annyira elviselhetetlen számára. Maxi eldönti, hogy nem hagyhatja ki fia 16. születésnapját, ám a Michelin inspektora pont azon a napon jön megnézni az éttermet…
Javier Cámara meggyőző alakítást nyújt a hisztérikus, érzelmes meleg figurával. Kicsit ugyan néha klisészerű, igazi melegsztereotípiák köszönnek vissza a nézőnek, ám mindenképen szórakoztató. Hogy mindez a színész miatt vagy rendezői utasításra, nem tudni. Az is lehet, hogy tudatos koncepció a heteró nézők megnyerésére: íme, itt egy igazi meleg figura, aki mindemellett szerethető, és lám, még talán apának is jó! Cámara alakítása nem olyan nagy meglepetés, már megszokhattuk ezt tőle korábbi alakításaiban is (főleg az Almodóvar által rendezett „Beszélj hozzá” (2002) lelkiismeretes és reménytelenül szerelmes ápolójaként, vagy a „Rossz nevelés” (2004) transzvesztita Paca/Pacquitójaként, illetve a népszerű „7 élet” című spanyol televíziós sorozatban). Lola Duenas is meggyőző alakítást nyújt, akivel szintén Almodóvar-filmekben találkozhattunk már („Beszélj hozzá” és „Volver”), továbbá a „Belső tenger”-ben. Kellemes meglepetés a főleg televíziós sorozatokban szereplő Benjamín Vicuna figurája is.
Nacho G. Velillának ez az első mozis rendezése. Az eddig televíziós rendezőként, íróként és producerként „(7 élet, Aida)” tevékenykedő első mozis bemutatkozása meglepően jól sikerült. A film jól szerepelt a málagai filmfesztiválon is: megkapta a legjobb film és a férfi főszereplő díját, a rendezőt pedig jelölték. Néhol ugyan kicsit sok minden van belezsúfolva a filmbe, ám végig követhető, gördülékeny a történetmesélés, és teli van jól eltalált poénokkal, helyzetkomikumokkal. A film láthatóan nem törekszik nagy célokra, pusztán szórakoztatni akar, s ezt a célját el is éri.
A helyzet akkor kezd bonyolódni, mikor kiderül, hogy a futballistának nem a rágerjedt Alex tetszik, hanem Maxi. Horacio, aki kamasz focisták (többek között Edu) edzőjeként és televíziós műsorvezetőként dolgozik, coming out-problémákkal küzd. Félti karrierjét, miközben teljesen beleszerelmesedik Maxiba. És ott vannak természetesen a gyerekek. A kis Alba még könnyebben kezelhető problémának tűnik Maxinak, csak az esti mesék borítják ki az idegeit, mivel a kislány mindig zavarba ejtő részletkérdésekkel bombázza. Edu azonban nehezebb dió. Természetesen lázadó korban van, s kifejezetten gyűlöli az apját: nemcsak azért, mert születésük óta rájuk sem nézett, hanem azért is, mert meleg. Kapcsolatuk főleg akkor mérgesedik el, mikor Edu megtudja, hogy apja az edzőjével él kapcsolatban. Maxi igyekszik az elvárásoknak megfelelni. A gyereknevelés nem egyszerű feladat, még szülei segítségét is kéri, akikkel azonban melegsége miatt évek óta megszakított minden kapcsolatot. A nagyszülők azonban nehezen elviselhető légkörben élnek, s állandóan fiuk melegségéről panaszkodnak, míg a nagyapa buziviccekkel szórakoztat mindenkit. Edu így lassan rájön, talán apja nem is annyira elviselhetetlen számára. Maxi eldönti, hogy nem hagyhatja ki fia 16. születésnapját, ám a Michelin inspektora pont azon a napon jön megnézni az éttermet…Javier Cámara meggyőző alakítást nyújt a hisztérikus, érzelmes meleg figurával. Kicsit ugyan néha klisészerű, igazi melegsztereotípiák köszönnek vissza a nézőnek, ám mindenképen szórakoztató. Hogy mindez a színész miatt vagy rendezői utasításra, nem tudni. Az is lehet, hogy tudatos koncepció a heteró nézők megnyerésére: íme, itt egy igazi meleg figura, aki mindemellett szerethető, és lám, még talán apának is jó! Cámara alakítása nem olyan nagy meglepetés, már megszokhattuk ezt tőle korábbi alakításaiban is (főleg az Almodóvar által rendezett „Beszélj hozzá” (2002) lelkiismeretes és reménytelenül szerelmes ápolójaként, vagy a „Rossz nevelés” (2004) transzvesztita Paca/Pacquitójaként, illetve a népszerű „7 élet” című spanyol televíziós sorozatban). Lola Duenas is meggyőző alakítást nyújt, akivel szintén Almodóvar-filmekben találkozhattunk már („Beszélj hozzá” és „Volver”), továbbá a „Belső tenger”-ben. Kellemes meglepetés a főleg televíziós sorozatokban szereplő Benjamín Vicuna figurája is.
Nacho G. Velillának ez az első mozis rendezése. Az eddig televíziós rendezőként, íróként és producerként „(7 élet, Aida)” tevékenykedő első mozis bemutatkozása meglepően jól sikerült. A film jól szerepelt a málagai filmfesztiválon is: megkapta a legjobb film és a férfi főszereplő díját, a rendezőt pedig jelölték. Néhol ugyan kicsit sok minden van belezsúfolva a filmbe, ám végig követhető, gördülékeny a történetmesélés, és teli van jól eltalált poénokkal, helyzetkomikumokkal. A film láthatóan nem törekszik nagy célokra, pusztán szórakoztatni akar, s ezt a célját el is éri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése